Kezdőlap    LELKISÉG    Hirdetés    Programok    Szentmisék    Tudnivalók    Linkek    Elérhetőségek   Fotóalbum


 

 




2019. május 19.
Húsvét 5. vasárnapja


A különféle sportágak közül azokat értékelem leginkább, amelyeknél a sportolónak nincs szüksége semmilyen eszközre, csak a saját testére. Nem használ gerelyt, diszkoszt, labdát vagy egyebet, nincs szüksége ütőre, evezőre és semmi másra, hanem csupán a testi ereje számít. Ki tud távolabb ugrani? Ki tud gyorsabban futni? Ki tud magasabbra ugrani? A magasugrásnál egyre feljebb teszik a lécet. Aki leveri, nem jut tovább. Egyre magasabbra teszik a lécet és egyre kevesebben maradnak versenyben, végül már csak egyetlen ember, a győztes. De ha ezt követően a győztes számára pár centiméterrel magasabbra tennék a lécet, azt ő is leverné.
Most egy hirtelen ugrással térjünk a mai evangéliumhoz! Jézus magasra teszi a lécet, amikor ezt mondja: „Új parancsot adok nektek. Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást!” (Jn 13,34). Már önmagában az is nagy teljesítmény, ha valaki őszintén és mindenféle szándék vagy előny nélkül szereti a másikat, az azonban még nagyobb követelmény, hogy olyan szeretettel forduljunk embertársaink felé, ahogyan Krisztus szeretett, szeret minket.



Valójában Jézus szeretet-parancsának ez az igazi újdonsága. Ez a kérés, parancs igazi kihívást jelent számunkra. Sokan persze nem szeretik a kihívásokat és visszarettennek. Úgy gondolják, hogy ez lehetetlen. Azt hiszik, hogy ez megvalósíthatatlan. Ember nem képes ilyen teljesítményre. Az ember nem képes olyan (mértékű vagy minőségű) szeretetre, mint az Isten. Ebben részben van igazság. De kér-e tőlünk Jézus olyat, amit nem tudunk megtenni? Mi értelme volna olyat kérnie tőlünk, amit valóban lehetetlen megtenni? Kér-e tőlünk Jézus olyat, amit ő maga nem tett meg? Ő a végsőkig elment a szeretet kifejezésében. Amikor vállalta a szenvedést, amely emberi testének okozott fájdalmat, és amikor vállalta a halált, amely emberi testéből szívta ki az életerőt, magát az életet, akkor a végsőkig elment, csakhogy az ember megismerje a szeretetet. Mi sokszor félünk odaadni, feláldozni életünket. Jézus nem félt ettől. A szeretet mindig önmagunk feláldozását, odaajándékozását jelenti, mégpedig visszavonhatatlanul.
A szeretet gyakorlása tanúságtétel, jel a világ számára. Jézus ezt mondja: „Arról tudják majd meg az emberek, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35). Krisztus felénk irányuló szeretetének megtapasztalása indíthat el bennünket a szeretet útján. A keresztre tekintve megértjük, hogy Jézus szeretetből vállalta a szenvedést és a halált, a feltámadt Krisztussal való találkozás pedig megérteti velünk, hogy a feltámadásban a mennyei Atya Jézus iránti szeretete nyilvánult meg. Isten ugyanakkor bennünket is feltámaszt az örök életre, s ez irántunk való szeretetének jele.
Jézus Krisztus megváltó kereszthalála előtt gondolta volna egyetlen ember is, hogy Isten képes meghalni az emberért? Gondolta volna valaki, hogy Isten ennyire szereti az embert? Aligha. Ekkora szeretet elképzelhetetlen volt az ember számára, mégis megvalósult. Ne gondoljuk soha, hogy lehetetlen, amit Jézus kér tőlünk! Induljunk el az önfeláldozás útján! Induljunk el a tökéletes szeretet útján! Nehéz, de megvalósítható a szeretet. A szeretet megélése mindenki felé legyen tanúságtétel és jel arról, hogy hiszünk Istenben, aki maga a szeretet!

© Horváth István Sándor

Urunk, Jézus, te úgy szerettél bennünket, hogy egykor életedet adtad értünk, s úgy szeretsz minket, hogy most is nekünk adod magad. A veled való élet biztosítja számunkra azt a szabadságot, amely megteremti a szeretet légkörét, hogy szabadon szerethessük Istent és embertársainkat. Te szabadon, kényszer és félelem nélkül adtad oda életedet, hogy megismerhessük a te végtelen, határtalan szereteted. Taníts bennünket arra, hogy szabadon és nagylelkűen ajánljuk fel életünket Isten és az emberek szolgálatára! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!







 

Még 500 nap az Eukarisztikus Kongresszusig:
a videó itt tekinthető meg.



2019. május 12.

Húsvét 4. vasárnapja - Hivatások világnapja


A hivatás a szeretet hívása

Minden keresztény hivatás gyökerében a saját kényelmünkből és merevségünkből való kilépés áll, hogy életünk középpontjába Jézus Krisztust helyezzük. Ez a kilépés nem saját életünk, saját érzéseink, saját emberségünk lenézését jelenti, sőt. A hivatás a szeretet hívása, amely vonz és az önmagunkon való túllépésre ösztönöz, elindítva az önmagába zárkózott én folyamatos exodusát szabadulása felé önmaga odaajándékozása által – utalt XVI. Benedek Deus caritas est k. enciklikájára.

Az evangelizáló egyház elindul az ember felé

A kivonulás e dinamikája nemcsak az egyénre vonatkozik, hanem az egész egyház missziós és evangelizáló tevékenységére is. A „kilépő” egyház képes elindulni Isten gyermekei felé valós helyzetükben és sajnálni őket sebeik miatt. Az evangelizáló egyház elindul az ember felé, hirdeti az Evangélium felszabadító szavát, Isten kegyelmével gyógyítja a lélek és a test sebeit, segít a szegényeken és a rászorulókon. A keresztény hivatás konkrét elkötelezettséget jelent Isten országának építése szolgálatában a földön, és szükségszerűen a szolidáris kötelezettségvállalásra ösztönöz, elsősorban a legszegényebbek felé.

A fiatalok ne féljenek kilépni önmagukból és elindulni Jézus nyomában!

Ferenc pápa felhívással fordul a legfiatalabbakhoz, hogy ne féljenek a mindennapok bizonytalanságaitól és az ismeretlentől, amelyek veszélyeztetik álmaikat. Buzdítja őket, hogy ne féljenek kilépni önmagukból és elindulni Jézus nyomában, ahogy Szűz Mária tette, aki minden hivatás példaképe, mert nem félt kimondani „igen”-jét az Úr hívására.






Angyali történet Anyák napjára


 Egy legenda szerint az Úr angyala egy gyönyörű napon elindult a mennyből e régi világ irányába. Itt végigment a mezőkön és városokon, és napnyugtakor megigazgatva aranyszárnyának tollait, ezt mondta: „Most már vissza kell térnem a világosság világába, vajon mit vigyek magammal itteni látogatásom emlékéül? Ó, mily gyönyörűek és illatosak a virágok! Leszakítom azokat és csokorba fogom.”

Elhaladva egy falusi otthon mellett,  a nyitott ajtón át meglátott egy csecsemőt, aki édesanyja arcára mosolygott, s az angyal így szólt:

„E kisbaba mosolya szebb, mint a kezemben levő rózsák, ezt is magammal viszem.”

Aztán föltekintett a bölcső mellett álló édesanyára, aki szeretetét árasztotta kicsinyére mint kiapadhatatlan forrást, és megcsókolta gyermekét.

„Ó – mondta az angyal –, ennek az édesanyának a szeretete a legértékesebb, amit láttam az egész világon. Ezt is magammal viszem.”

E három kinccsel a kezében visszarepült a gyöngykapuk felé, és mielőtt belépett volna, elhatározta, hogy megvizsgálja emlékeit.

Legnagyobb meglepetésére a virágok már elszáradtak, és nem látszottak szépnek. A kisbaba mosolya is elváltozott, de az édesanyai szeretet megőrizte teljes frissességét, szépségét és illatozását.

Eldobta az elszáradt rózsákat, az elváltozott mosolyt, és a kapukon áthaladva köszöntötték a menny seregei, amelyek összegyülekeztek, hogy megtekintsék, mit vitt magával.

Így szólt: „Ezt az egyetlen kincset találtam a földön, amely megőrizte illatát és szépségét a menny felé vezető úton. Az egész világon a legdrágább kincs az édesanya szeretete.”




2019. május 5.

Húsvét 3. vasárnapja


  Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok.” (Jn 21,6)

         

                   

     Krisztusban Kedves Testvérem!

     Húsvét harmadik vasárnapjának az evangéliumi szakasza, bemutatja nekünk Jézus megjelenését Tibériás tavánál. Amint a Szentírás szava tanúskodik nekünk :” Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.”(Jn 21,14). Az evangélista felsorolja, kik azok a tanítványok, akik elmennek halászni. A szívükben van már a bizonyosság, hogy Jézus feltámadt a halából, hiszen találkoztak vele. Elmennek, és halfogással próbálkoznak, de sikertelenül: „De akkor éjszaka nem fogtak semmit.” (jn 21,3). A sikertelen halászatból visszafelé  jövet a parton Jézussal  találkoznak. A szavára kivetik a hálót és nagyon sok halat fognak. „Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok.”( Jn 21,6)  Akkor ismerik fel Jézust: Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: „Az Úr az!”(Jn 21, 7).

     Ez az evangéliumi történet azt az üzenetet hordozza, hogy Jézus mindig Egyháza mellett ál, és segíti a szolgálataát. Láttuk a mai történet elején, hogy amikor a tanítványok egyedül próbálkoznak a halfogással, nem jártak sikerrel. Amikor pedig Jézus szavára teszik ugyanezt, az evangélista tanúsága szerint, annyi halat fogtak: „s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól.” (Jn 21,6b).  Ez mutatja, hogy az Egyház működése, Jézus erejében és az ő jelenlétében megy végbe. Nélküle az apostoli misszió sikertelen és egyáltalán nem lehetséges..

     Ez az evangéliumi szakasz tele van szimbólumokkal, amelyek mélységes tanítást hordoznak. Mi most ragadjuk  ki a hallal teli hálót, mint jelképet. A tanítványok Jézus szavára vetették ki a hálót a bárka jobb oldalán (vö. Jn 21,6), és a hálóban 153 nagy hal volt. A magyarázók sokféleképpen értelmezik ezt a számot, de nekünk itt az a  legfontosabb, hogy az evangélitsa ezzel a képpel az Egyház arcát szeretné megfesteni. Jézus szavára, parancsára kezdődött el az igehirdetés, „emberek halászata”, és az Egyházba minden nép meghívást kapott. Erre utal a tömérdek hal képe ami a hálóban volt. És az a tény, hogy: „s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. „ (Jn 21,11b)-az Egyház egységére utal. Jézus akarata az, hogy az Egyház mindenkoron hirdesse a feltámadás örömhírét, minden emberrel ismertesse meg Isten akaratát. Minden ember az üdvösségre van teremtve,és Jézus feltámadása újra meganyitotta az utat az Atya felé, aki mindeneket megalkotott, mindent fönntart és mndeneket üdvözíteni akar.

     Krisztusban kedves testvérem! A mai evangéliumi szakasz olvasva ébredjen fel benned is a vágyakozás a Feltámadottal való találkozásra, ismerjük fel őt az Egyház munkálkodásában, és mi is bátran fogadjuk el a küldetést. Merjük mi is kivetni a hálót. Lépjünk ki a hétköznapok egyhangúságából, ne mondjuk azt hogy nem történik semmi, és unalmas za életünk, unalmas a keresztény létünk. Nem az! A Feltámadottal való találkozások, az ő Igéjének olvasása, és mindenekfelett az Ő testében és vérében való részesedés kimozdít bennünket  holtpontról.

     Hálaadó és magasztaló léélekkel forduljunk Istenünkhöz, aki nekünk adta Krisztust a mi Üdvözítőnket, megív bennünket „halászatra”, megvendégel bennünket mint az evangéliumi szakaszban szereplő tanítványokat: Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” (Jn 21,12). A vele való együttlét bátorít és megerősít bennünket. Táplál bennünket az Úr, és a szüntelen jelenléte biztonságot ad  nekünk, akiket meghívott az apostoli munkára.

     A szent ünnepek elmúltával is éljünk abban a tudatban, hogy Jézussal hatalmas dolgokra vagyunk képesek, ezért merjünk János apostollal együtt tanúságot tenni és felkiáltani:” Az Úr az!” (Jn 21,7). Igen, az Úr az aki minden végbevisz, bízzunk benne hogy a mi személyes életünket, de az egész Egyház életét sikerekkel fogja megkoronázni. Ehhez arra van szükség, hogy mindenkoron hallgassunk az ő szavára, higgyünk az erejében, és bízzuk magunkat az ő irgalmas jóságára és emberszeretetére!

     Kegyelem és békesség legyen veled kedves testvérem!





2019. április 28.

Irgalmasság vasárnapja


Jézus irgalmas szívéről alig 3 percben. (Katt a képre)




2019. április 21. - Húsvét ünnepe



"Boldog nyuszit!" - kívánta húsvét előtt egy pénztáros a vásárlónak.

Komolyan ennyi?! Erre próbálja az ember lecserélni a Megváltót?! Boldog nyuszira Azt, Aki életét adta értem?!



“ha úgy élek, mint Krisztus tanácsolja, abból bajom nem lehet, akkor sem, ha nem igaz a feltámadás, de ha igaz és nem úgy élek, ahogy az evangélium tanítja, abból óriási nagy bajom lehet”
 Neumann János


dr. Csókay András húsvét utáni gondolatait itt olvashatja.




Válás után - "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" Mt 27, 46b

Nagypénteki gondolatok


A válások idejét éljük. Családok, akik régóta közösségben élnek tönkre mennek. Az édesapa vagy édesanya ott hagyja szeretett családját és új életet próbál. De vajon tényleg boldogabb lesz? Megtalálja élete értelmét és minden vágya beteljesülését. El tudja feledni azokat, akiket azelőtt szeretett?

A válások idejét éljük. Kapcsolatok (Isten és ember között), amelyek régóta közösségben éltek tönkre mennek. A férfi vagy a nő eldobja hitét és Isten nélkül próbál új életet. De vajon tényleg boldogabb lesz?
Megtalálja élete értelmét és minden vágya beteljesülését. El tudja feledni Azt, Akit azelőtt szeretett?

Ki hagyott el kit?

Jézus a keresztfán felkiáltott, mintha Isten elhagyta volna. Talán igaz, hiszen Istent nem lehet megölni. De tényleg elhagyja-e az embert Isten? A Szentírás azt mondja: "de ha hűtlenek leszünk, Ő hű marad." 2Tim 2, 13a Akkor nemde az ember hagyja el az Istent?

De nem Jézus! Ő halálig hű maradt Atyjához és az Istentől kapott megváltó parancshoz. Mi vagyunk (mond ki magadban vagy hangosan: én vagyok), aki elhagyta az Istent.

Azt gondolom sürgősen rendbe kellene tennünk a kapcsolatunkat Istennel.
Milyen áldozatot hoztam eddig, hogy rendbe tegyem a kacspolatomat Istennel?

Ő Egyszülőtt Fiát adta azért, hogy lássam mennyire szeret. A legtöbbet adta, mert "senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mintha valaki életét adja barátaiért." Jn 15,13

Isten nem mondott le az emberíségről, elküldte a Megváltót, Jézus Krisztust! Isten nem mondott le Rólad sem hűtlen barátom! Érted is meghalt.

Te mit teszel a válás után?



Uram dicsérünk Téged, mert az irgalmad végtelen...



Az Egyház bűnbánati napjai

Az Egyházi Törvénykönyv (Codex Iuris Canonici) legújabban a következőképpen szabályozza
a böjti fegyelem megtartását hívei körében:

1249. kánon - Isteni törvény folytán minden krisztushívő köteles a maga módján bűnbánatot tartani; hogy azonban mindnyájan egyesüljenek valamilyen közös bűnbánattartásban, bűnbánati napok vannak előírva; ezeken a krisztushívők különösen is törődjenek az imádsággal, gyakorolják a vallásosság és a segítő szeretet cselekedeteit, végezzenek önmegtagadásokat sajátos kötelezettségeiket hűségesebben teljesítve és főként megtartva a böjtöt és a hústilalmat az itt következő kánonok szerint.

A bűnbánati napokon az Egyház megrendüléssel, a vezeklés és hálaadás szellemében emlékezik meg Krisztus kínhaláláról, mely minket bűneink terhétől megszabadított. Csatlakozunk Urunk áldozatvállalásához, hogy saját és mások bűneiért engesztelve kiegészítsük azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéseiből (Kol 1,24). Ugyanakkor erősítjük magunkat, hogy a kísértéseknek könnyebben ellenálljunk.

E napokon különféle önmegtagadásokkal, imádsággal, jócselekedetekkel hozzuk meg saját áldozatunkat. A bűnbánati nap eszközei közül az egyház hagyományai értelmében kiemelkedik a böjtölés: Krisztus engedelmes áldozatában való részvételnek jele egyben a testi ember fölötti uralom jelképe és kiváló fegyvere (Mt 9,15 és 17,20; vö. VI. Pál pápa intelmével).

Bár a keresztény ernber egész életét átjárja a bűnbánat szelleme és gyakorlata, az Egyház kijelöl egyes kötelező bűnbánati napokat is, hogy egymást támogatva, a közösség egységében hozzuk meg az illető liturgikus naphoz is hozzá tartozó áldozatot. Ez idő szerint e napok a következők:

Szigorú böjti nap: hamvazószerdán és nagypénteken. (Egyszeri étkezés, melyen kívül még kétszer vehetünk magunkhoz valamit erősítésül; hústól való tartózkodás.)

CIC 1252. kánon - A hústilalom kötelezi azokat, akik tizennegyedik életévüket betöltötték; a böjt pedig az összes nagykorúakat kötelezi hatvanadik életévük megkezdéséig. A lelkipásztoroknak és a szülőknek legyen azonban gondja arra, hogy a bűnbánat valódi értelmére megtanítsák azokat is, akik fiatal koruk miatt nem kötelesek a böjtre és a hústilalomra.

Hústól való tartózkodás: nagyböjt péntekjein.

Bűnbánati (vezeklési) nap: Az év többi péntekjein. (Böjt vagy más önmegtagadás, irgalmas jócselekedet, imádság.) Nincs böjt (illetve bűnbánati nap), ha kiemelkedő egyházi ünnepet ülünk. Mentesülnek a böjtölés (de nem a bűnbánat egyéb gyakorlatai) alól a nehéz testi munkát végzők, közétkeztetésben részesülők.

1250. kánon - Bűnbánati napok és idők az egész egyházban az év összes péntekjei és a nagyböjt ideje.

1253. kánon - A püspöki konferencia pontosabban is meghatározhatja a böjt és a hústilalom megtartását, továbbá egészében vagy részben helyettesítheti is a hústilalmat és a böjtöt a bűnbánat más formáival, főként a segítő szeretet cse­lekedeteivel és vallásgyakorlatokkal.

Az irgalmasság cselekedetei

Az irgalmasság testi cselekedetei:

1. az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a betegeket és
6. a börtönben levőket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.

Az irgalmasság lelki cselekedetei:

1. a bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
7. az élőkért és holtakért imádkozni.




Egy kedves film arról, hogy miként lehetünk boldogok az életben, olyanok, akikben Jézus is kedvét leli (katt a képre):





Idő = Élet

Amikor Jézus megszületett, az örökké valóságból az iőbe lépett. Nekünk adta az idejét. nem néhány óráját vagy napját, hanem egész életét az emberek között élte.
Te emnyit adsz szeretteidnek az idődből? (Minőségi időt!
)

Rövid elgondolkodtató videó a témában itt tekinthető meg.







Részletes lelkitükör itt tölthető le.






Az Édesanya teremtése

Bruno Ferrero írása

Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt:
- Ezzel vesztegettél el egy egész hetet?
- Ige. De olvastad-e a megrendelőlapot? Mosható legyen, de ne plasztik anyagból. 180 alkatrészből álljon és mindegyik cserélhető legyen, kávéból és az elöző napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyítson, és legalább hat pár keze legyen.

Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét:
- Hat pár?
- Nem a kezek megteremtése a nehéz - mondta az Isten -, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell.
- Olyan sok?
A jó Isten bólintott. - Az egyik pár azért kell neki, hogy csukott ajtón keresztül is megláthassa, hogy mi történik amikor beszól: "Mit csináltok?" és azt a választ hallja, hogy "semmit". Egy másik szempárra a fej hátsó részén azért, hogy észre vegye, amit nem kell látnia. A harmadikra pedig azért, hogy mikor gyermeke valami rosszat tett, szemeivel közölhesse: "Mindent tudok és éppen ezért melletted vagyok."
- Uram - szólt az angyal, enyhén megérintve a karját -, ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap.
- Sajnos nem tehetem - szólt az Úr -, már majdnem befejeztem. Elkészült egy édesanya, aki magától meggyógyul, ha beteg, aki tud hat ember számára ebédet készíteni egy fél kiló darált húsból.

Az angyal kiváncsian körberepdesi a minta-anyát és sóhajtva megjegyzi: - Túl gyöngéd.
- De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs mit tud egy édesanya elviselni - szólt az Úr.
- Tud gondolkodni?
- Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja az értelmét, hogy még a kompromisszumra is képes - állította az Úr.

Akkor az angyal közelebb hajolt a modell-anyához és az egyik ujját végig húzta az arcán.
- Itt van valami ami fölösleges - szólt az angyal.
- Nem fölösleges ott semmi - szólt az Úr -, az egy könnycsepp.
- Hát az meg mire jó?
- Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget.
- Te egy lángész vagy! - kiáltott fel az angyal.

Finom melankóliával válaszólt az Úr - Megvallom az igazat, a könnyet nem én teremtettem!








Lelkitükör (nem csak) fiataloknak a szeretet parancs alapján
Mikor gyóntam utoljára? Milyen gyakran szoktam áldozni?

I. Mennyei atyámat mindennél jobban szeretem.
A hit: Ismerem-e hitünk tanítását? Járok hittanra? Utána nézek-e a felmerülő nehézségeknek? Figyelek-e Isten üzenetére? Szeretettel beszélek-e Istenről, vallásról?
Az imádság: Rendszeresen (napponta), szívesen és jól imádkozom-e? Részt veszek-e a közös imádságokban? Szoktam-e saját szavaimmal is imádkozni?
A szentmise: Szívesen és pontosan járok-e a vasárnapi szentmisére? Tevékeny-e részvételem? Szoktam-e áldozni? Tudatosan követem-e Jézust?
A bűnbánat: komolyan törekszem-e a hibáim kijavítására? Tudom-e fegyelmezni magamat? Egészséges-e az életmódom? Megbánom-e naponta a bűneimet? Hogyan tartom meg a bűnbánati napokat? Rendszeresen (1-2 havonként) gyónok-e? Van-e lelkivezetőm, akitől tanácsot kérhetek?

II. Szeretem embertársaimat, ahogy Jézus szeretett minket.

A család: Megbecsülöm-e szüleimet? Segítek-e nekik? Megbízhatnak-e bennem? Jó kapcsolatban vagyok-e velük?
Testvérek és társak: Jóindulatú, udvarias vagyok-e mindenkihez? Tudok-e megbocsátani? Okoztam-e kárt valakinek? Jóvá tettem-e? Vigyázok-e mások életére, becsületére, testi-lelki épségére, egészségére? Szereztem-e másoknak örömet? Megértő vagyok-e, törődöm-e mások bajával?
Jövendőbelim: Van-e bennem felelősségtudat? Nem éltem-e vissza mások bizalmával? Fegyelmezni tudom-e nemi ösztönöm? (Szemérmetlen érintés, csók, önkielégítés, stb.) Kerülöm-e a bűnre vezető alkalmakat? (TV, filmek, újságok, öltözködés, társaság, beszélgetések, stb).
A közösség: Becsülettel teljesítem-e a kötelességemet? Részt veszek-e a közösség életében? Fejlesztem-e a képességeimet? Vállalok-e közösségi munkát? Igazságos vagyok-e? Helyesen kezelem-e az anyagi javakat? Nem éltem-e vissza helyzetemmel? Megbízható vagyok-e? Igazmondó vagyok-e? Beilleszkedek-e a közösségbe? Elviselem-e az embereket, s én elviselhető vagyok-e?
Az Egyház: Milyen apostoli szolgálatokat vállalok? Elősegítem-e a keresztények közötti egyetértést? Segítek-e másokat a kegyelmi életben? Tanúságtevő keresztény vagyok-e?









A magvető - másképpen, rövid videó itt.







MIBEN MÁS A TEMPLOMOD?

A magyar felirat bekapcsolásához kattints a CC gombra a videóképernyő jobb alsó sarkában!










A tanítványozás - elgondolkodtató videó

katt a képre



by FHabakuk Inc.®