Kezdőlap    LELKISÉG    Hirdetés    Programok    Szentmisék    Tudnivalók    Linkek    Elérhetőségek   Fotóalbum


 

 

A Húsvét előtti idő minden keresztény ember számára, az élet megújításának ideje az Úr Jézus szellemében. Krisztussal keresztre kell feszítenünk bűneinket őszinte bánattal és elégtétellel (húsvéti gyónás) és a dicsőségesen győzedelmes királyunkkal fel kell támadnunk a bűn sírjából (húsvéti szentáldozás). Ennek a fenséges célnak elérésére három eszközünk van: a böjt, az imádság és az alamizsna.

Az első lépés (húsvéti gyónás) mind tökéletesebb elvégzéséhez találunk segítséget a következő honlapon:

nagyböjti készülődés


2017. március 19. – Nagyböjt 3. Vasárnapja

Abban az időben:
Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál. Az idő dél felé járt. Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamaritánusokkal.
Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja neked: »Adj innom!«, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked.”
Az asszony ezt felelte: „Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg a fiai és az állatai?”
Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”
Erre az asszony megkérte: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni!” Jézus így szólt: „Menj, hívd a férjedet, és jöjj ide!” Az asszony ezt felelte: „Nincs is férjem!”
Mire Jézus: „Jól mondod, hogy nincs férjed. Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem a férjed. Ezt helyesen mondtad.” Ekkor így szólt az asszony: „Uram, látom, hogy próféta vagy! Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt.”
Jézus ezt felelte: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.”
Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Ha majd eljön, ő tudtunkra ad mindent.”
Erre Jézus kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” Tanítványai éppen visszaérkeztek, és meglepődtek, hogy asszonnyal beszélget. De nem kérdezte meg egyikük sem: „Mit akarsz tőle?”, vagy: „Miért beszélgetsz vele?”
Az asszony pedig otthagyva korsóját, elsietett a városba és elmondta az embereknek: „Gyertek, nézzétek meg azt az embert, aki mindent elmondott, amit tettem! Lehet, hogy ő a Krisztus?” Ki is jöttek a városból, és odagyűltek köréje.
Közben a tanítványok megkínálták őt: „Mester, egyél!” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Van nekem olyan ételem, amelyről ti nem tudtok!” Erre a tanítványok kérdezgetni kezdték egymást: „Talán valaki hozott neki ennivalót?” De Jézus megmagyarázta: „Az én ételem az, hogy megtegyem annak akaratát, aki engem küldött, és hogy befejezzem az ő művét. Ugye, azt mondjátok: Még négy hónap, és itt az aratás. Íme, én azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a földeket, aranysárgák már, készek az aratásra. Az arató elnyeri most jutalmát: Begyűjti a termést az örök életre, hogy aki vetett, együtt örülhessen azzal, aki arat. Mert igaza van a közmondásnak: Az egyik vet, a másik arat. Én azért küldtelek titeket, hogy learassátok, amivel nem ti fáradtatok. Mások fáradoztak, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.” Abból a városból, a szamaritánusok közül sokan hittek benne, mivel az asszony tanúsította: „Mindent elmondott, amit tettem.” Mikor azután kijöttek hozzá a szamaritánusok, megkérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. Ezután így szóltak az asszonyhoz: „Most már nem a te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”

Jn 4,5-42

Újjászületés az élő vízből

Az idei esztendőben a Víz Világnapja (március 22.) alkalmából arra hívták fel a szervezők a figyelmet, hogy egyre nagyobb gondot okoz a világ nagyvárosaiban a vízellátás. A városok lakossága ugyanis rohamosan növekszik, és komoly nehézséget jelent, hogy mindenki egészséges, tiszta ivóvízhez jusson. A víznek rendkívül nagy ereje van és akár iszonyatos pusztításra is képes. Tavaly a magyarországi árvizek, néhány hete pedig a Japánban történt földrengés utáni hatalmas szökőár kapcsán figyelhettünk fel erre. De félelmetes pusztító ereje ellenére is az emberiségnek és minden élőlénynek szüksége van a vízre. Időnként napvilágra kerülnek adatok arról, hogy a csapadékhiány, a szárazság milyen károkat okoz mezőgazdaságban, illetve hogy a föld mely részein okoz komoly egészségügyi problémákat a víz nem megfelelő minősége vagy a vízhiány. Számos szervezet foglalkozik manapság ezekkel a problémákkal és dolgoznak ki terveket a megoldásra. Magyarországon egészen természetesnek tartjuk, hogy rögtön tiszta vízhez jutunk, ha megnyitjuk otthon a csapot, és egyesek már akkor is bosszankodnak, ha csőtörés vagy a hálózat karbantartása miatt néhány órára szünetel a vízszolgáltatás. Ásványvizek tucatjai sorakoznak az áruházak polcain. Olyannyira hozzászoktunk a tiszta vízhez, hogy szinte elképzelni sem tudjuk, hogy a világ más részein milyen komoly gondot jelenthet a víz hiánya, amely emberek millióinak egészségét és életét veszélyezteti.

A mai evangéliumban is vízről hallottunk. Élő vízről, amelynek fogyasztása következtében elmúlik az ember szomjúsága. Jézus kijelentései egykor felkeltették a szamariai asszony érdeklődését, s mi is felfigyelünk e szavakra. Kettejük párbeszéde rendkívül mozgalmas és fordulatos. Jézus a világ legegyszerűbb dolgát kéri, amit egy kútnál kérni lehet: merítsen neki az asszony a vízből, hiszen csak neki van korsója, az útról érkező Jézusnak viszont nincs. Az asszony visszakérdez: „Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?” És ebben a kérdésben egy kis gúnyt érzek. Lám, ez az ember annyira szomjas, hogy odáig képes lealacsonyodni, hogy zsidó férfi létére egy szamariai származású nő segítségét kéri. De az ismeretlen vándor nem sértődik meg, hanem egy másféle vízről, élő vízről kezd beszélni. Az asszony újabb visszakérdezése ismét gúnyos: „Honnan vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál?” Ezek után következik a fordulat, amikor Jézus feltárja az asszony múltját, kifejezvén, hogy ő jól ismeri azt, akivel beszél, az asszonynak viszont fogalma sincs arról, hogy kivel beszélget. Jézus szava igazi fordulatot hoz beszélgetőtársa hozzáállásában, s ettől a kezdve már az igazság megismerésének vágyából, a lélek szomjúságából fakadnak a kérdései. A párbeszéd végére eljut annak felismerésére, hogy Jézusban felismeri az élő víz forrását, Jézus szavában az örök élet, az üdvösség tanítását.

Egyházunk régi hagyománya szerint húsvét vigília szertartás egyik eleme a keresztség kiszolgáltatása, amelynek során a bűnös ember a víz által megtisztul és új éltre születik. A böjti időszak a keresztelendőket felkészíti a vízből való újjászületésre, minket, megkeresztelt embereket pedig felkészít, hogy húsvétkor megújítsuk keresztségi fogadalmunkat, és felélesszük magunkban azt az isteni kegyelmet, amely által újjászülettünk a keresztségben. A Lateráni Keresztelő Szent János-bazilika melletti híres keresztelőkápolnában a párkányon Nagy Szent Leó pápa verse olvasható, amely összefoglalja a keresztség teológiáját. A vers így fejeződik be: „Szent lesz, aki ebből a szent forrásból születik.”

Akarunk-e inni a Jézus által adott élő vízből? Akarunk-e újjászületni az élő vízből?

© Horváth István Sándor


2017. március 12. – Nagyböjt 2. Vasárnapja

Abban az időben:
Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és (ennek) testvérét Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, felállítok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította be őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!”
Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: „Keljetek fel, és ne féljetek!” Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát.
A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!”

Mt 17,1-9

A hegy gyönyörű
A világ legmagasabb hegycsúcsa, a Mount Everest közelében több olyan hegy is található, amelyek meghódítása komoly kihívást jelent még a legfelkészültebb hegymászók számára is. Néhány évvel ezelőtt két, mindenre elszánt orosz hegymászónak mások kudarcba fulladt próbálkozásai után mégiscsak sikerült feljutnia az egyik ilyen megmászhatatlannak tartott hegyre. Egyikük utólag így nyilatkozott az út élményéről: „A hegy gyönyörű és meglepetésekkel teli. Az utolsó szakaszon állóképességünk és akaratunk legvégső határáig jutottunk. Most már jól vagyunk és élünk!”

Egy másik gyönyörű és meglepetésekkel teli hegycsúcsra hívja Jézus a mai evangéliumban a három kiválasztott apostolt és minket is. Az élmény felejthetetlen volt az apostolok számára, de mivel Jézus határozottan megtiltotta nekik, ezért a hegyről leérvén nem nyilatkoztak senkinek a fent szerzett tapasztalatukról. Pedig biztosan lett volna mit mondaniuk, de ők megtartották a parancsot és Jézus feltámadásáig nem beszéltek róla senkinek. Jézus színeváltozása az ő életének és nyilvános működése időszakának egyik központi eseménye. Az egyházi év során augusztus 6-án külön ünnepe van Urunk színeváltozásának, de nagyböjt második vasárnapján is ezzel a történettel találkozunk mindig. Mi a színeváltozás tartalma, lényege és mondanivalója számunkra most, nagyböjtben?

Jézus színeváltozása azt jelenti, hogy még a feltámadása előtt emberi testében megnyilvánult az ő isteni dicsősége, amelyet szemlélhettek, megtapasztalhattak az apostolok. Az esemény tehát előrevetíti a feltámadást, amelyben a maga teljességében ragyog majd fel Jézus isteni dicsősége, de már nem földi, hanem megdicsőült, átváltozott, feltámadt testében. A történet fontos eleme a mennyei Atya szózata, amely a mi Urunk keresztségéhez hasonlóan most is tanúságtétel arról, hogy Jézus az Atya szeretett Fia. Mind a keresztségkor, mind a színeváltozáskor a mennyei Atya tanúságot tesz, de legfőképpen a halálból való feltámasztásban, mint az Atya cselekedetében nyilvánul meg, hogy Jézust Fiának tekinti.

A színeváltozás eseménye bepillantást engedett az apostoloknak a Jézusra váró dicsőségbe. Ez az élmény, ez a tapasztalat erősíti meg őket akkor, amikor mesterük szenvedését és halálát látják. Talán éppen eme tapasztalat miatt él bennük a remény Jézus halála után is. Nem zárult még le minden, Isten csodálatos meglepetéseket tartogat még számukra, amely aztán a húsvéti feltámadáskor be is bizonyosodik. A nagyböjti időszak kiszólít bennünket a hétköznapokból, a megszokottságból, és új lelki élmények lehetőségét kínálja számunkra. De nem elegendő, ha Jézus átváltozását szemléljük, nekünk is változnunk kell. A lelki újjászületésnek két szakasza van. Az első annak beismerése, hogy bűnösök vagyunk, és szükségünk van Isten segítségére ahhoz, hogy megszabaduljunk a bűntől. A második az isteni megváltás elfogadása, befogadása. Ha a nagyböjti időszakot a bűnbánatra, a bűnbevallásra a szentgyónásra használjuk, akkor a böjti időszak végén jobban megértjük és elfogadhatjuk Jézus megváltó halálát. Jézus halálának és feltámadásának titka összetartozik. Legyünk együtt vele a szenvedés napjaiban, hogy feltámadásának is részesei lehessünk!

© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus, te egykor a kiválasztott apostoloknak megmutattad isteni dicsőségedet. Mutasd meg most nekünk is, hogy életünk nehéz óráiban, a szenvedések és a betegség közepette új erőt nyerjünk a kereszthordozáshoz. Mutasd meg számunkra, hogy milyen sors, milyen dicsőség vár ránk a feltámadást követően, ha kitartunk veled a szenvedésben. Segíts bennünket az üdvösség útján!


Tíz pap tíz hasznos szempontot fogalmazott meg a szentgyónással kapcsolatban:

1. A lelkiismeret-vizsgálatban a bűneinkkel szembesülünk, a gyónásban viszont Isten szeretetével, irgalmával, megbocsátásával.

2. Miután megmondtad, mikor gyóntál utoljára, mondj néhány szót magadról (egyedülálló, párkapcsolatban lévő, házas, újraházasodott, esetleg pap, szerzetes vagy?). Helyzeted ismeretében könnyebb tanácsot adnunk.

3. A bűnök nem negatív érzelmek, hanem tudatos döntések a rossz mellett. Bűnöket gyónj meg, ne érzelmi állapotokat!

4. Az elkövetett bűn Isten megbántása, a meggyónt bűn viszont Isten-dicséret. Ezért amikor a bűnbánat szentségében meggyónod a papnak a bűneidet, gondolj arra, hogy ezzel egyben Istent dicsőíted nagy irgalmáért.

5. A gyakori szentgyónás jót tesz a lelkednek és lelkileg építő a gyóntatód számára is. A bűnhöz, különösen ha mélyen berögzült, szokássá vált, sok türelemre és kitartásra van szükség. Ne add fel, akármennyiszer követted el ugyanazt a bűnt! A bűnbánat szentségében gyógyulás is történik; a testi sérülésekhez hasonlóan a lelki sebek teljes gyógyulása is időbe telhet.

6. A gyónásban nem az a lényeg, hogy te milyen rossz vagy, hanem hogy Isten milyen jó.

7. A pap olyan, mint az orvos. Ha orvoshoz mész, elmondod, mid fáj, több-kevesebb részletességgel, hogy tudja, hogyan kezeljen a leghatékonyabban. Ne feledd: nagyon sok beteg fordult már hozzá ugyanezekkel a tünetekkel. Bízzál benne, hallgasd meg a tanácsát, és hamarosan jobban leszel!

8. Isten a bűnök egyszerű, alázatos megvallását kedveli. Nincs szüksége regényre. Már olvasta. A szószaporítás mögött sokszor gőg és a bűnbánat hiánya rejlik. Egyszerűen, őszintén kimondani, nevükön nevezve a bűnöket: olyan ez, mintha levetkőztetnének, hogy keresztre feszítsenek, hogy meghaljanak a bűneink és feltámadjon a megbocsátás.

9. Ne törődj semmivel, menj gyónni! Isten szeretete hatalmasabb a bűneinknél.

10. Sok embernél az jelentené a legnagyobb fejlődést a gyónás` területén, ha a bűnök kötelező, tényszerű felsorolása helyett ' egyre inkább úgy gondolna rá, - mint az Istennel való kapcsolat ` megújítására. A gyónás nem csupán a bűn eltörlése, hanem találkozás Krisztussal.



2017. március 5. – Nagyböjt 1. Vasárnapja

Abban az időben:
A Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!” Jézus ezt felelte: „Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik.”
Ezután a szent városba vitte őt a sátán, és a templom oromzatára állította. Így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Hiszen írva van:
Angyalainak megparancsolta:
A tenyerükön hordozzanak téged, hogy kőbe ne üsd a lábadat!”
Jézus ezt válaszolta: „De az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!”
Végül egy igen magas hegyre vitte őt a sátán. Megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát. Azután így szólt: „Ezt mind neked adom, ha leborulsz és imádsz engem!” Ekkor Jézus azt mondta neki: „Takarodj, sátán! Mert írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”
Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki
.
Mt 4,1-11



Ima és szenvedés által
A múlt héten, hamvazószerdával elkezdődött a húsvéti előkészületi idő, a nagyböjt. Remélhetőleg nem csupán az egyházi szertartásokban van ennek jele, hanem a hívek életében is érzékelhető. Nagyböjti utunkon az imádkozó és szenvedő Jézussal fogunk találkozni, hogy közeledjünk a megváltás titkához. Tejes egészében megértetni a megváltás, Jézus áldozatának lényegét nem vagyunk képesek, de közelebb kerülhetünk hitünk eme titkához.

A nagyböjti időszak a megtérés, a lelki újjászületés, a lelki átváltozás ideje. Az evangéliumokból elénk tárul az embereket megszólító, bűnbánatra hívó, lelküket megérintő és meggyógyító Jézus. Érintésével képes gyógyítani, szavával képes a lélekre hatni és irgalmával képes a lelket megtisztítani. Az átalakító isteni erő megtapasztalásának nem előfeltétele a társadalmi helyzet, az iskolázottság vagy az anyagi körülmények. Vajon bennünket megérint-e a nagyböjti időben Jézus?

Az első nagyböjti vasárnap evangéliuma Jézus háromszori megkísértéséről, illetve azok határozott visszautasításáról szól. Elsőként azt kéri a sátán Jézustól, hogy a köveket változtassa kenyérré. Ha engedne a mi Urunk a kísértésnek, akkor a testi táplálékot előtérbe helyezné a lelkivel szemben. Másodszor azt kéri a kísértő, hogy Jézus mutassa meg istenségének és isteni hatalmának rendkívüli erejét az emberek előtt azzal, hogy sértetlen maradna ha levetné magát a templom tetejéről. Jézus azonban nem ilyen módon kívánja megmutatni isteni erejét. A harmadik kísértés arra irányul, hogy az egyetlen, igaz Isten helyett a gonoszt ismerje el legfőbb úrnak. A pusztai tartózkodás Jézus számára a felkészülés ideje. Felkészülés arra, hogy megkezdje nyilvános működését, elinduljon tanító útján, tanítványi közösséget hívjon maga köré. Felkészülés, hogy változtasson az embereken.

A nagyböjt mindannyiunk számára a lelki újjászületés ideje lehet, a megtérés alkalma. De mi az, ami képes megváltoztatni életmódunkat, gondolkodásunkat? Mi vezet el bennünket a lélek megtéréséhez? Mindenekelőtt az ima és a szenvedés. Talán mondhatom azt is, hogy az imán és a szenvedésen kívül aligha képes bármi is gyökeres változást eredményezni. Sok emberrel találkoztam már, akik egy idő után azt érezték, hogy lelkileg kiszáradtak. Szerencsésebbek azok, akik ezt felismerik önmagukon önállóan vagy lelkivezetőjük segítségével. De akkor még mindig ott van a sok-sok küzdelem, annak keresése, hogy mi indítja el és vezeti őket valóban Istenhez. Tapasztalatom szerint azok az igazi megtérők, aki vagy a komolyan vett ima, vagy valamilyen komoly szenvedés útján jutottak el Istenhez. Az imádkozó, elmélkedő, elcsendesedő és Istenre hallgató ember ugyanis engedi, hogy Isten átformálja őt. A szenvedésben szintén az isteni átalakító erő tapasztalható meg. Ne féljünk elindulni az ima útján, a szenvedés útján, mert ez az út az igazi megtéréshez vezet!

Ha szeretnék elmélyülni az imában, érdemes Jézushoz fordulnunk, hogy tanítson minket imádkozni! És ha szeretnénk elmélyülni a szenvedés titkában, azt kell kérnünk tőle, hogy merjünk elhagyatottak, kiüresedettek lenni, akik az élettől semmit sem várunk, mert mindent Istentől várunk. A szenvedésben pedig azt kérjük, hogy ne hagyjon el minket!

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, nyisd fel szememet az imára és taníts engem imádkozni! Nyisd fel szememet, hogy a szenvedésben nem elviselhetetlen rosszat lássak, hanem lehetőséget az Istenhez való közeledésre. Vezess engem az ima és a szenvedés által a megtérés útján!


A tanítványozás - elgondolkodtató videó

katt a képre



by FHabakuk Inc.®